Zarándoklat az andocsi Szűzanyához

2003 óta minden évben elzarándokolunk Tihanyból Andocsra a Szűzanyához és vissza. Szeretettel várunk mindenkit a zarándoklatra szeptember első szombatján és az azt követő vasárnapon. Részletesen a programban tájékozódhat a zarándoklatról. Olvassa el az első zarándoklatról szóló beszámolót!

Nagyszüleink visszaemlékezései alapján úgy tűnik, hogy a tihanyiak utoljára 1958-ban zarándokoltak el kereszttel és zászlókkal az andocsi Szűzanyához. Az akkori tihanyiak ebbe a hagyományba belenőttek. „Mikor kislány voltam (1925) édesanyám és a nagymamám úgy mondták, hogy mindig is jártak.” – mesélte nagymamám. Elmondhatjuk tehát, hogy a tihanyiak ember emlékezet óta járnak Andocsra, de nem csak ők. A környező falvakból érkezők két napot gyalogoltak, első nap Tihanyba jöttek, itt megaludtak, és másnap, Kisasszony, napján szeptember 8-án közösen érkeztek Andocsra.

Néhányan úgy gondoltuk: Istennel való kapcsolatunknak lényeges része az áldozatvállalás és megszerveztük a két napos gyalogos zarándoklatot. 28-an tettük meg a 31 km-es utat kereszttel, zászlóval, énekelve, imádkozva 2003. szeptember 6-án oda és 7-én vissza. A legidősebb zarándoktárs 55, a legfiatalabb 12 éves volt. Megdöbbentett mindannyiunkat az az ajándék, amit mi kaptunk, de az még jobban, hogy mennyi embert megérintett vállalásunk az út közben. A következő kis írás fényképalbumszerűen mutatja be a történteket. Ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki bennünket útközben támogatott: az Isten áldja meg őket!

–      Fél 8-kor indul a komp, azt csak autóval érjük el, igazán meg lehetett volna nézni, hogy melyik komppal megyünk át!

–      Igyekezzetek már, mert lekéssük a kompot!

–      Andrásék már nincsenek itt még haza mentek valami ruhákért.

–      Az én csomagomat berakta valaki?

–      A kerengőben még volt valami.

–      Gyere már Zsolt, mert tényleg lekéssük!

–      Nekem még be kell zárnom a templomot.

Dénes bácsi Lovasról, jövő héten feleségével zarándok útra indul Santiago de Compostella-ba, három hét alatt 750 – km-t tesznek majd meg. Kipróbálja milyen teljes menet felszereléssel 35 km-t gyalogolni naponta. Nagyon jó, hogy itt van.

A 7-es úton rengetegen járnak, sok mindent látott már, néha olyan is előfordul, mint most, hogy kéken villogó rendőr autó és két rendőr megállítja a forgalmat…., de most,…..most valami, ami már nagyon régen történt, talán már 45 éve is lehet. Kereszt, piros zászló, Üdvöz légy Mária…..A sofőrök furcsálják, és az autók is azt kérdezik egymástól: Miért nem szállnak inkább belénk, sokkal gyorsabb lenne!?!

Zsuzsi Celldömölkről és Herpi Balatonfüredről, egy evangélikus és egy református zarándok társ. Ők is gyalogolnak, a Mária imákat nem mondják, valami miatt mégis jönnek.

Kőröshegyen csatornáznak, minden föl van túrva, de ez föl sem tűnik, mert köszönt bennünket és örül nekünk a harang, János atyával, Marcali Ferivel és az ottani hívekkel együtt.

Kerekiben az út mellett szörp és keksz az asztalkán, mögötte feketében egy kedves öreg néni: Tessék enni, inni; egy pillanat mindjárt jön a lányom, ő tudja hogyan kell nyomni a termoszt.

Kisvártatva a néni sír, szipog, szemei pirosak, búcsúzunk: Áldjon meg Téged az Úr, őrizzen meg Tégedet!

A zászlón meg kell találnia mindenkinek a megfelelő fogást, különben nagyon nehéz vinni, különösen ha fúj a szél. – Angyaloknak királynéja tiszta szűz, kérjed a Te szent fiadat érettünk.

Jól esik a gesztenye fák árnyékában az ebéd Pusztaszemesen. Jenő atya, asszonyok és két fiatal fiú, pogácsával, sütivel, kávéval és üdítővel várnak minket. Milyen kedves vendég szeretet mindenhol amerre járunk. Mindenhol meghatódott emberek, valami több van, mint amit mi jelentünk.

Egy biciklis bácsi mutogat, és kiabál mérgesen egy kamionnak, aki majdnem elüti előzés közben. Amikor hozzánk ér leveszi a sapkáját és keresztet vet.

….És most kezdődik a java, még csak fele úton járunk és Andocsig nincs több település. Imádkozunk és megyünk, énekelünk és megyünk, viccelődünk és megyünk, beszélgetünk és megyünk, fáj a lábunk, el – el kerül bennünket egy autó, teherautó.

Valami zaj hátulról, Gábor, az egyik pusztaszemesi fiú biciklivel, amit egész úton tolt. Köszönjük, hogy velünk jöttél Andocsig Máriát köszönteni.

„Cirenei Simon segít” Hosszú zarándokpróbáló emelkedő a Madarasi erdőben. Egy lada elkerül bennünket jó messzire előttünk meg áll és egy férfi siet belőle elénk. Elkéri a zászlót és viszi. Kocsija mellett az édesanyja sír, az ember fölviszi a zászlót az emelkedő tetejéig.

Czégai mesternek a kamerája volt a keresztje, az is gyalog érkezett Andocsra.

Mentünk és imádkoztunk, imádkozva mentünk, a zarándoklatunkat imának szántuk, a lábaink imádkoztak.

Andocson hálát adtunk, hogy az Isten zarándokokká tett bennünket, gyalogló és imádkozó tihanyiakat. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod!

Csizmazia Bulcsú


 

Tihany – Andocs – Zarándoklat 2013. szeptember 7-8

Program:

Szeptember 6. (péntek)

            Szentmise Tihanyban                                     19.30            utána beszélgetés a tetőtérben

 szeptember 7. (szombat)

            Bepakolás a kisbuszba                        5.45

Közös imádság a templomban                       5.55

Indulás (a templom elől)                                6.00

Komppal átkelünk a Balatonon                     7.00

Ebéd – Pusztaszemes                                     12.00 – 13.15

Megérkezés Andocsra                                   17.00

            Vacsora                                                17.15

Szentmise                                                       18.00

Virrasztás                                                       21.00

 

szeptember 8. (vasárnap)

Szentmise                                                        8.00

utána rögtön indulás

Ebéd                                                                  13.00

Komppal átkelünk a Balatonon                  17.30

Megérkezés a templomhoz – szentmise   19.30

Költségek:      A kisbusz költségeire mindenkitől kérünk szépen 1000 Ft-ot, a szállásért a perselybe lehet fizetni Andocson, ajánlott minimum összeg 1000 Ft.
Támogassuk adományainkkal a Pusztaszemesi közösséget is.

Étkezés:         Az étkezések közösek. Pusztaszemesen ebédre vendégül látnak bennünket oda és visszaúton egyaránt. Adományainkkal támogathatjuk őket. Andocson mindenki a saját batyujából étkezik. Inni útközben egyénileg is lehet, de közös lehetőség is lesz bőven.

Szállás:           Tisztálkodási lehetőség van, alváshoz ágyat kapunk a plébánia épületében, lepedőt és pokrócot/hálózsákot mindenki hozzon magának. Sátrazni a plébánia kertben lehet.

Szállítás:       Minden csomagot kisbusz szállít, így mindent lehet hozni és mégsem kell cipelni. Az elfáradtakat is a kisbusz hozza, útközben lehet kisebb – nagyobb szakaszokat a busszal megtenni.

Jó tanácsok:  –  A cipőnknél csak rajtunk múlik több. Jól bejáratott, kényelmes cipő kell.

–  Érdemes reggel indulás előtt körömvirág krémmel, vagy egyéb hámosodást segítő zsíros alapú krémmel (pl. neogranormon) bekenni a lábfejeket, az újak közét és a combok tövét. Így megelőzzük a kellemetlen fájdalmakat amik legtöbbször kidörzsölést, vízhólyagot jelentenek. Ezeket utólag is lehet kenni, de a megelőzés jobb.

–  A lábon le kell vágni gondosan a körmöket.

–  Arcunkat kenjük be naptejjel, mert odafelé, ha jó idő van, egész nap szembe süt a nap, viseljünk kalapot, sapkát, napszúrás ellen.

–  Eső esetén is megyünk, aki rossz időben is vállalja a zarándoklást, vízhatlan cipőt és jó esőkabátot is hozzon magával.

Elérhetőség:   Csizmazia Bulcsú tel: 30/20-36-415  Email: csizmazia.bulcsu@canet.hu

Print Friendly

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.