Szent Benedek Atyánk ünnepén

SztBenceAz ünnepek évről-évre visszatérnek, meghatározott rendben, rítussal, ritmusban. Kihívást jelent számunkra minden ünnep, – rendalapítónké különösen is. Szembe kell néznünk az ünnepen önmagunkkal, hiszen amikor Szent Benedek Atyánkat ünnepeljük, akkor nem csak róla, – rólunk is szó van. Ő eszményeket, életstílust, életformálást rögzített szabályokba. Mi az ő szabályai szerint szeretnénk a saját életünket formálni.
Életünk tele van szokásokkal. A szokások megtartó, megőrző ereje köztudott. Megvannak sajátos istentiszteleti, liturgikus szokásaink, szokása, tradíciója van énekes gyakorlatunknak. Megtaláljuk közösségünkben a hagyományos szervezeti kereteket. Ott van a növendékfelvétel, a fogadalomra bocsátás szokásos módja. Megvan a közösség sajátos sorrendje, és hosszan sorolhatná bárki, mi minden van jelen életünkben a hagyomány alapján, a megszokásból, vagy a szokásgjog szerint… De meg kell kérdeznünk: hol vannak az eszményeink? A hagyományaink természetszerűen a múlthoz kötnek mindannyiunkat. Nélkülük gyökértelenek lennénk. Eszményeink azonban előre mutatnak, a jövő felé fordítanak. Élők-e az eszményeink?
Mindenképpen a legfontosabbak közé tartozik: hogy vajon valóban az Istent keressük-e? a Szent Ágoston-i „Nem keresnél, ha már valamiképpen meg nem találtál volna” érvényes a mi életünkre is. Amikor fölhagyunk a szüntelen kereséssel, a szó szoros értelmében igénytelenekké válunk. Rendkívüli igényességet jelent az Isten keresése: nem elégedhetünk meg akármivel, nem érhetjük be bálványokkal… Nincsenek-e mégis ott a bálványok az életünkben?
Az Isten-szolgálatnak semmit elébe ne tegyenek… Szokásainkhoz ragaszkodunk-e, vagy eszményeinkhez? – Mindenkiben Krisztust lássa meg a szerzetes… Vajon életformáló erő-e ez az alapelv a mi számunkra?
Eszményeinket mindig csak távolról közelítjük, szokásaink azonban erőfeszítésünk nélkül ránk telepedhetnek. Legyen fölszólítás a mai ünneplésünk arra, hogy megtaláljuk az összhangot a tradíció és az eszmények között, és legyen erőnk mindig a kivonulásra önmagunkból, hogy szárnyaló szívvel járjunk aztán az Úr parancsainak útján!

Print Friendly
Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.