Hallottuk Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Jézus elítélését, kivégzését, sírba tételét.
Hallottuk a Jeruzsálembe való bevonulás elbeszélését is. Jézus országosan ismert ember már, betegeket gyógyított, tömegek előtt beszélt, sokan és sokszor gyűltek köréje, ő pedig beszélt az Isten országáról, az igazságosság, a béke, boldogság országáról. –
A mai ünnepnek van egy érdekes mellékszereplője: a szamárcsikó, amire Jézus felül, így vonul be, miközben éljenezi a tömeg. Szent Bernát beszél erről a szamárról: ki is volt ezen a napon a legközelebb Jézushoz? Ez az egyszerű, sokak által semmire sem tartott állat. Ki van a legközelebb Jézushoz? Sokszor azok, akiket semmire se tart a közvélemény. Azok, akik képesek hordozni mások terhét. Azok, akiket oly sokszor oktalannak tartanak az emberek.
Jézus nem lovon vonul be. Lovon a katonák lovagolnak, akik elnéznek az emberek fölött, akik tömeget tudnak oszlatni, akik e-világ hatalmasságait szolgálják. Jézus szamáron ül: így vonul be. A szamár a pásztornak a társa, a pásztoré, aki a bárányokkal törődik, aki visszaviszi a nyájhoz az eltévedt bárányt, úgy, hogy akár vállaira is veszi. A pásztoré a szamár, aki kész arra, hogy életét adja a juhokért.
Az emberek oly könnyen félreértik a kereszténységet, és oly könnyen félreértik magát Jézust. Jézust. Királlyá akarják tenni. Királyként fogadják, amikor bevonul Jeruzsálembe. Trónfoglalót látnak benne, aki majd a római elnyomással szemben népe érdekeit érvényesíti.
Amikor pedig világosan kimondja, hogy az ő országa nem ebből a világból való, keresztre feszítik, mint egy gonosztevőt.
A kereszténységből sokan politikai tőkét próbálnak kovácsolni. A kereszténység azonban nem politika. A kereszténység életstílus. A kereszténység: egymás terheinek hordozása. A kereszténység: a búzaszem módjára elhaló élet, amely ha földbe nem hull, egyedül marad, de ha földbe hullván elhal, sok termést hoz.
Virágvasárnap még nem beszélünk a húsvéti föltámadásról.  Megjelenítjük a bevonulás ünnepélyességét. Megjelenítjük a keresztet hordozó Jézust, és döbbenettel várjuk, mi is fog történni.
Kétezer évvel ezelőtt lezajlott a világtörténelem legnagyobb drámája. És azóta visszavonhatatlanul jelen van a halálon győzedelmes élet.
Jézus bevonul Jeruzsálembe, Jézus felmegy a Golgotára, és Jézus visszajön mindannyiunk számára mint ítélő bíró.
Legyen a nagyhét a megújulásnak a hete, legyen valóban a kegyelemnek a hete. Tudjunk imádkozni, elcsendesedni. Tudjunk egyesülni azzal a Jézussal, aki értünk és sokakért vállalta a keresztet. Értünk és mindenkiért, kivétel nélkül odaadta életét.  Krisztus szenvedett, meghalt – de a történet ezzel nem ért véget. Krisztus föltámadt a halálból! Ezért az ő nevére hajoljon meg minden térd égen, földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja meg Isten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.