Korzenszky Richárd OSB

 

 Bencés oblátusok

 

 

 

A bencés családhoz nem csak szerzetesek tartoznak. Tágabb értelemben tagjai az oblátusok is. Férfiakról és nőkről van szó, akik kereszténységüket családban, hivatásban élik, de kapcsolódnak egy kolostorhoz, és az apátságtól lelki támogatást kapnak.

 

Különböző életkorú emberek gyakran keresnek kapcsolatot bencés monostorokhoz: mint látogatói a liturgiának, az istentiszteleteknek, mint vendégek, vagy mint lelkigyakorlatok résztvevői, vagy a kolostor egyéb szellemi-lelki "kínálatának" élvezői. Gyakran érzik, hogy a szerzetesség tapasztalatának gazdagsága az ő világban való életük számára is útmutatást, rendet, segítséget jelenthet.

 

Kezükbe veszik Szent Benedek Reguláját. Ez a következő lépésük azoknak az embereknek, akik újra és újra hétköznapi életükből meglátogatják a monostort, hogy fényt, erőt kapjanak mindennapjaikhoz. Azon a helyen, ahová az Isten állította őket, ott "keresik valóban az Istent", és életüket az ő Igéje, a Szentírás szerint igyekeznek alakítani. Megismerik Szent Benedek Reguláját, és az ismételt kapcsolatok által egyre közelebb kerülnek a bencés lelkiséghez.

 

A bencés Regula elsősorban szerzetesek számára készült. Ugyanakkor a hit iskolája lehet minden keresztény embernek. Az Istenhez vezető úton segítséget és eligazítást találnak benne. A Regula alapértékei az Evangélium alapértékei: erre épül minden keresztény élet, éljen az ember akár a világban, akár egy kolostorban.

 

Mi a bencés oblátus?

 

Az elnevezés: "oblátus" latin szó. Jelentése: az odaszánt, a felajánlott, feláldozott, az Istennek ajándékozott. Már ebben az elnevezésben ott van az alapvető keresztény program. Aki oblátusként egy kolostorhoz kapcsolódik, tudatosítja elhivatottságát, hogy keresztségi fogadalmát Krisztus követésében elszántabban élje, és így egyre közelebb kerüljön az Istenhez. Az "obláció" az az ígéret, amelyben az oblátus életét arra szánja, hogy a világban Szent Benedek Atyánk Regulájának szellemisége, lelkülete szerint alakítsa.

 

Az oblátusoknak van lelki otthonuk. A bencés oblátusok Krisztus követésének ezt az útját egy bencés monostorhoz kapcsolódva járják. Az oblátus-hivatást nem szabad azonban alacsonyabb rendű szerzeteséletként értelmezni, ahol a kötelességek nem olyan kemények. A bencés oblátus tudatosan a világban akar élni, úgy, hogy komolyan veszi a keresztséget, a keresztségi fogadalmat. S ehhez a bencés alapelvek vezérfonalat és útmutatást jelentenek.

 

Említsünk meg néhányat röviden!

 

"Az Isten-szolgálatnak semmit elébe ne helyezzenek!" (A Regulából).

 

Egy bencés oblátus újra és újra fel kell hogy tegye magának a kérdést: vajon első helyen van-e az életében az Istennel való találkozás a liturgiában, az Igében és a szentségekben. Mindig újra meg kell gondolnia, vajon életét Isten-szolgálatként alakítja-e, vagyis a hétköznapi életben kész-e Jézus keresztjét hordozni.

 

Az életet megváltoztatni.

 

 Az "imádkozzál és dolgozzál" (ora et labora) alapelv mindent összefoglal, amit a bencés életforma jelenthet, még ha ez a fogalompár Benedek regulájában ebben a formában nem is fordul elő. Kifejezésre juttatja azonban, hogy az imádság és a munka egymásba kapcsolódik, egymást erősítik. Új minőséget nyer így az élet. Az imádságból cselekedeteknek kell fakadni, s a cselekedetek nem lehetnek az egyedül meghatározói az életnek. Isten működjön általunk! Munkánk Isten dicséretébe kell hogy torkolljon. Így válik valóra a Regula kijelentése: "Hogy mindenben Isten dicsőíttessék."

 

Az Isten nyomában maradni.

 

Az oblátusnak az a célja, hogy a világban, a mindennapi életben az emberek és dolgok között mindig Istent keresse, az ő Igéjét meghallja. Az oblátus olyan ember szeretne lenni, aki kész és képes arra, hogy odafigyeljen, hogy hallgasson, hogy meghallgasson. Szent Benedek Regulájának első szava: "Hallgasd!" Ezzel kezdődik Isten-keresésünk. Isten azzal jutalmazza ezt a keresést, hogy megtalálhatjuk Őt.

 

Az oblátus egy meghatározott kolostor családjához tartozik. Nem az egész rendhez kapcsolódik, hanem egy monostorhoz. A kolostor és az oblátusok együvé tartozása mindenek előtt az imaközösségben nyilvánul meg. Az oblátusok belekapcsolódnak a konvent imádságába, és a monostor sokféle feladatait imádságaikba foglalják. Ahogy az oblátusok életkörülményei lehetővé teszik, maguk is imádkozzák az egyház imaóráit, a zsolozsmát. Idős, beteg oblátusok, akik nem tudják már meglátogatni a monostort, imájukkal nagy segítséget jelentenek a közösségnek. A monostor lelkigyakorlatos lehetőségeket kínál föl az oblátusoknak, rendszeres kapcsolatban van velük (pl. körlevelek, összejövetelek útján).

 

Hogyan lehet valaki bencés oblátus?

 

Ez a lehetősége megvan minden kereszténynek, férfinak, nőnek, családosnak, egyedülállónak, világiaknak, papoknak egyaránt.

 

Az oblációhoz való útnak több lépése van.

 

Aki oblátus akar lenni, vegye föl a kapcsolatot a monostor elöljárójával vagy azzal a szerzetessel, aki az oblátusok vezetésével meg van bízva.

 

Az érdeklődők először részt vesznek az oblátusok összejövetelein. A próbaév az elöljáróval való megbeszéléssel kezdődik. A fölvétel szertartása legtöbbször az oblátusok körében vagy a szerzetesi közösség jelenlétében, egy imaóra keretében történik. Ha az elöljáró a próbaév eltelte után igent mond a jelölt kérésére, megtörténhet az obláció.

 

Liturgia keretében ajánlja föl életét az oblátus Istennek, és az elöljárónak, a jelen lévő oblátusok közösségében ígéretet tesz arra, hogy a világban az Evangélium és Szent Benedek Regulájának vezetése szerint akar élni. Saját kézzel írt dokumentumot helyez az oltárra. Az obláció személyes döntés, és nem azonos azzal, hogy mostantól a monostor baráti köréhez tartozik. A monostorhoz való kapcsolódás, a liturgiában való részvétel jelenti az alapot és a forrást ahhoz, hogy a családban, a hivatásában, az egyházközségben vagy bárhol elkötelezetten éljen.

 

Ki lehet oblátus?

 

Minden megváltott lélek öröksége a mennyország. Minden keresztény hivatása, hogy Megváltóját kövesse. De nem mindenki lehet szerzetes, - oblátus mindenki lehet, akiben komoly a törekvés a tökéletesedés után. Egy állás, egy hivatás sem akadály. Szent Benedek Atyánk a szerzetesi életre való hivatás jelének mondja: "ha valóban Istent keresi". Az oblátusokat is ez az Isten-keresés kell, hogy jellemezze. Istent keresi és Istennek akar élni a világban élve, családi életben, életével és munkájával tanúságot téve az igazi keresztény életről.

 

"Beöltözéskor" egy szent nevét kapja, aki újabb Védőszentje és példaképe lesz. Majd szerzetesi ruha helyett egy kis, nyakba akasztható skapulárét, valamint Szent Benedek-keresztes érmét, amelyet állandóan visel a nyakában hordva. Egy év után teszi le oblációját, azaz felajánlását. Ezzel megígéri "életének folytonos megjavítását" Szent Benedek Atyánk Regulájának szellemében. Életüket a lelki szegénység szellemében, állapotbeli tisztaságban, engedelmes lélekkel élik - amennyire lehet, bekapcsolódva a Zsolozsma imádkozásába, és Szentatyánk kívánsága szerint szavaikkal, tetteikkel, magatartásukkal segítik az Egyházat a hithirdetés és a felebaráti szeretet szolgálatában. Rendünk szelleme szerint az imádságot egybe kell kapcsolniuk a munkával, és így minden jóban példát kell mutatniuk. Ők viszont a Bencés Rend közös imádságaiban és annak kegyelmeiben részesülnek.