Báthory Orsolya Benigna

 

CODEX TIHANYIENSIS - TIHANYI KÓDEX

 

A Tihanyi Bencés Apátságnak az alapítólevélen (1055) kívül van egy másik hasonlóan fontos, ám sokkal kevésbé közismert nyelvemléke: a Tihanyi kódex (1530-1532).

 

Létéről először a Tihanyi Bencés Apátsági Könyvtár történetéről írt szakdolgozatomhoz végzett irodalomkutatás során szereztem tudomást. Wix Györgyné      

 

A szerzetesi könyvtárak sorsa Magyarországon 1950-1952 című  című művéből tudtam meg, hogy a kódex 1951-ig a Tihanyi Bencés Apátság birtokában volt, s onnan az akkori "rend" szerint az állam vállalta magára a megőrzéssel - megóvással járó további feladatot. Természetesen felkeltette érdeklődésemet a kódex léte, története, de rajtam kívülálló okok miatt nem foglalkozhattam a témával, így szakdolgozatomban sem tehettem említést róla. Most néhány (korántsem teljes) leírás és a Jalsovits Alfréd O.S.B. által Tihanyban, 1894-ben készült átirat egyik nyomtatott példánya áll rendelkezésemre rövid ismertetőm megírásához.

 

A Tihanyi kódexről 1833-ban tett közzé ismertetést Guzmics Izidor O.S.B. bakonybéli apát a magyar "Tudóstársaság" nagygyűlésén. Rómer Flóris O.S.B. 1834-ben kitűnő minőségű, hű kéziratos másolatot készített róla, mely a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába került. 1894-ben Jalsovits Alfréd O.S.B. az eredeti szövegről készített latin betűs átiratát a Szent Gellért nyomdában adták ki Budapesten.

 

A kódex nevét Tihanyról kapta, mert a Tihanyi Bencés Apátság könyvtárában fedezték fel. Terjedelme 400 lap (melyből 4 üres). Nyolcadrét méretű, gót betűs magyar nyelvű kézirat, mely számos latin sort is tartalmaz. Tartalmát tekintve 12 részből áll, melyek ünnepi alkalmakra írt prédikációkat tartalmaznak, a kézirat 1530-1532-ben keletkezett.

 

Guzmics Izidor ismertetéséből maradt ránk az eredeti kötéstábla leírása, mely a későbbiek során megsemmisült. "A kültáblák bőrrel bevont kemény papírosból vannak, színük sötétvörös. A felsőnek czíme: Betbuchlin." (A címfelirat stílusa-típusa német mester munkáját sejteti.) "Körösleg különféle alakok ékesítik mindkettejét; a felsőnek közepén látszik az imádkozó zsoltáros király, Dávid; előtte a korona és lant; fölülről a felhőből, látszik az imádkozót megáldó istenség. Az alsó táblán különféle sisakos fejek szemléltetnek, egyéb ékességekkel együtt. Közepe vonalok által három mezőre oszlik, melyek közül a középső virágokat mutat. A felső táblának beloldalán későbbi kéznek találkozik irata."

 

1845-ben fekete bőrkötést kapott aranybetűs Codex Tihanyiensis címmel. Az újraköttetés során a kódex lapjait körbevágták, ezáltal az eredeti lapszéli feljegyzések sérültek.

 

A kódex készítési dátumait hol magyar vagy latin betűkkel, hol arab számokkal jelölte a szerző. Pl. a 29. lapon: "Ez írás irattatott az Urnak születésének utána ezer ötszáz harmincz egy esztendőbe, és elvégeztetett áldozó estén. Aki irta: Ave máriát kér.   ff."

 

1530-ban íródott a 31-58, 171-292, 337-352 lap, 1531-ben a 1-29, 59-90, 293-336, 353-400 lap; végül 1532-ben készült a 91-170 lapokon írt rész.

 

Ki volt a szerző? Erre a kérdésre két elmélet született. Guzmics Izidor az írásképben megjelenő eltérések, valamint a papír és a tinta változásai miatt több szerzőt feltételez. Volf Györgynek a Nyelvemléktárban közreadott ismertetése ettől eltérő. Ő a három éves időtartamot, mely alatt a kódex létrejött, elég hosszú időnek ítéli ahhoz, hogy ugyanazon szerző írásképében eltérések jelenjenek meg, továbbá ezt a feltevést támasztja alá az egységes helyesírás és nyelvezet. Annyi bizonyos, hogy az eredeti mű szerzője egy ferences szerzetes volt, mivel két helyen is "jó attyám"-nak szólíttatja magát, és "mint a bódog szent Ferencz attiánk" -ról tesz említést, s a többi szentet nem látja el "atyai" jelzővel.

 

A kódex apácák számára készült. Korabeli szokás volt, hogy szerzetesek saját rendbéli nővérek számára írtak. Az olvasmányok témái (Szűzanya mint legfőbb patrónus és példakép); apácákról szóló példázatai pl.: "Harmadik példánk vagyon egy apáczáról...", "Olvastatik egy apáczáról..."; és a megszólítások pl.: "O azért szüzek kérlek titeket...", "O azért Cristusnak jegyesi tekintsétek meg..." is ezt igazolják.

 

A kódex 12 fő részre osztható.:

 

1. Urnak nevébe kezdetik az zent zeretetről: egh zéep és aietatos pdikáció.

 

    (A szent szeretetről)

 

2. Urnak nevében kezdetik urunk Christusnak születéséről egy szép és ájtatos predicacio.

 

    (Krisztus születéséről)

 

3. Kezdetik Urnak nevébe eg' zép predikácio azzonunk Mariának foganatáról.

 

    (Szűz Máriának foganatjáról)

 

4. Az Urnak nevében kezdetik eg' zép és aietatos pdikácio azzonunk Máriának sziletéséről.

 

    (Szűz Mária születéséről)

 

5. Urnak nevében kezdődik egy szép és aietatos predicacio a szüz Máriának visitacioiáról;

 

    (Asszonyunk Máriának visitatiójáról)

 

6. De purrificatione. Kezdetik úrnak nevébe asszonyunk Máriának meghtisztilatiaról eg' zép és aietatos predicacio mely három részbe lészen      

 

    (De purificatione Asszony. tisztulás)

 

7. Kezdetik eg' igön zep predikacio Urunk Cristusnak foganattáról de annunciacione

 

    (Urunk Christusnak foganatjáról)

 

8. Úrnak nevében kezdetik szűz szent Eugeniának élete im illen képen:

 

    (Szűz szent Eugéniának élete)

 

9. Úrnak nevében irattatik eg' zép példa az édos zyz Máriáról: és szent Jostióról.

 

    (Az édes szűz Máriáról és szent Jostióról)

 

10. Irattatik meges eg' példa mel igen haznos embörnek idvességére az Oraciot  naponta  meghmondania:

 

     (O intermerata imádságról)

 

11. Incipit sermo pulcerrimus de assumcioe bte vgnis Maie.

 

      (Szűz Máriának haláláról)

 

12. Következik az oracio kinek hasznát és az szüz Máriának előtte kellemes vótát ede fel egy példába megirám.

 

     (O intermerata imádság)

 

Általában a prédikációk szerkezetére a többszöri hármas tagoltság jellemző. A szerző először megjelöli a kifejtendő témát, röviden ismerteti, majd három egyházatya tanításaival - példázataival bővíti. Ezután további három példázatot hoz, az elsőt a Szentírásból, de a másodikat már egy-egy szent életéből is merítheti, majd igen gyakran a harmadikat egy apácaközösség életéből veszi, ezzel is közelebb hozva a célközösséghez. A szentbeszédek végén a tanulságokat ismét összefoglalja, ha lehet ismét három -néhol négy- részben.

 

 Kivételt képez a pl. a 9. beszéd, a Szt. Jostioról szóló történet. Ez az egyik legrövidebb rész. Ebben Mária nevének betűire ad egy imádságfüzért. Ennek gyakorlására buzdítja a nővéreket.

 

A 10. beszéd az "O intermerata" imádság története szintén igen rövid, ennek is az a célja, hogy az apácák figyelmébe ajánlja ezt az imát.

 

A 12. és egyben befejező rész maga az "O intermerata" ima szövegének közreadása. A szerző azzal a mondattal zárja művét: "Következik imár ez imádságnak magyarsága." Azonban ez valami okból elmaradt, de nem helyhiány miatt.

 

A prédikációk a ma emberéhez is szólnak, hiszen örökérvényű kérdésekre keresik a választ. A példázatok is az egyszerűségre, közérthetőségre törekednek. Pl.:

 

"Más példánk vagyon a szent evangeliumból: szent Máté írja evangeliumának †† y : azon emberről ki a családos embernek mennyegzőjébe be méne és nem vala menyegzői ruhája: megkötözteték kezei és lábai és a külső sötétségre vetteték. Vajon kit példáz ezen ember: nem egyebet hanem a szeretet nélkül élő embert: a mennyegzői ruha továbbá nem egyebet hanem a szent szeretetet példázza: valának kik a szent szeretet ruhái által nem öltöztetik föl lelkeiket: és ezek a családos embernek: az Istennek mennyei mennyegzőjét meg nem kóstolhatják."

 

                           ( 1. A szent szeretetről)    

 

Felmerül a kérdés, hogy a kódexben szereplő prédikációk, olvasmányok eredetiek-e vagy fordítások? A sok latin idézet és a latin szórend megtartása jónéhány magyar mondat esetén az utóbbi mellett szól. Valójában még eredeti fordításról sem beszélhetünk, inkább fordítás másolatáról. Erre utal az is, hogy számtalan törlésre és elírásból eredő hibára bukkanhatunk az eredeti kódex lapjain. (pl.: halot - hal(l)ok, hattya - haytta, Nekiet - Nekiek etc.) A halot, uigazet, Nekiet szavak olyan eredetire utalnak, ahol a szó végi "k" helyett "c" volt írva. Ezt az író hol "t"-nek, hol uigazet - uigazek, "t" helyett "k"-nak írva másolta. Volf György szerint az ilyen hibák ritkák, s mivel a szóvégi "c"-k "k"-ra változtatása már megvolt, tehát azok a hibák is előfordultak, vagyis másolat másolatáról van szó.

 

A Tihanyi kódex olyan magyar nyelvemlékünk, melyre méltán lehetünk büszkék. Arról nem áll rendelkezésünkre adat, hogy eredetileg melyik kolostor birtokában volt és mikor, hogyan került a Tihanyi Bencés Apátság tulajdonába.  Eredeti példánya ma is az Országos Széchenyi Könyvtárban található.

 

Felhasznált irodalom:

 

Tihanyi Codex : Szent Beszédek 1530., 1531. és 1532-dik évből / Jalsovits Alfréd (közl.), Bp. Szent Gellért, 1894.

 

Nyelvemléktár /Régi magyar kódexek és nyomtatványok/ 6. köt. p. VI-XI.

 

A szerzetesi könyvtárak sorsa Magyarországon, 1950-1952 / Wix Györgyné, Bp. OSZK 1997.