"Adj már
csendességet..."
(Részlet a könyvből)
Ismét Karácsony.
Gyorsvonaton ülve elsuhan mellettünk a táj,
elmosódnak a fák, az emberek, minden.
Állomáshoz érve a lassító vonatból
már jobban rácsodálkozhatunk a részletekre,
s ha a vonat megáll,
szemtől-szembe találkozhatunk mindazzal,
ami a mozgó vonatból megfoghatatlan és eltűnő volt.
Nincs időnk, panaszkodunk.
Annyi minden elintézetlen dolgunk és gondunk van:
lótás-futás az életünk.
Mintha gyorsvonaton élnénk,
s nem tudunk törődni azzal,
ami pedig karnyújtásnyi közelségben van hozzánk.
Vajon karácsony ünnepén megállunk-e a rohanásban?
Vajon tudomást veszünk-e az életünk legfontosabb tényeiről?
Vajon képesek vagyunk-e meghallani üzenetet, figyelmeztetést, örömhírt, -
vagy tovább rohanunk eszeveszett módon,
nem törődve se magunkkal, se másokkal, se Istennel?
Karácsony ünnepe örömhírt hirdet az emberiségnek.
Hívőnek és nem-hívőnek egyaránt fontos ez a nap,
mert középpontba állítja az embert.
Krisztus születésének üzenete mindenki számára:
az ember nagyszerű!
Az Isten törődik az emberrel, nem hagyja magára -
üzeni a hívő kereszténynek.
Ha törődik velünk az Isten, ha nem fordítja el tőlünk arcát,
hanem éppen ellenkezőleg: Krisztusban közénk jön,
kell, hogy megkérdezzük magunktól:
vajon mi törődünk-e az emberrel?
Kezdhetjük önmagunkon: vajon nem zsákmányoljuk-e ki önmagunkat?
S folytathatjuk a többieken: vajon figyelünk-e rájuk?
Vajon fontos-e számunkra,
hogy mások is emberi módon élhessenek?
Az ünnep - állomás. Rohanásunkat abba kell hagynunk.
Mindarra, ami eddig elsuhant mellettünk,
ami elmosódva elrohant,
oda kell figyelnünk.
A karácsony - nem üzlet,
nem országos vagy világméretű vásár.
A karácsony nem lehet eszem-iszom.
De hozzátartozik az ajándékozás, -
bárcsak önmagunkból tudnánk valamit ajándékozni az embereknek!
Hozzátartozik az étkezés:
az ünnepi asztal közösség-vállalást,
az élet közösségét, az együvé tartozást is jelenti.
Elintézetlen dolgaink maradnak, -
hadd maradjanak!
Gondjaink lesznek bőven tovább is:
de nem mindegy, mi aggaszt, mi okoz gondot.
Tudjunk különbséget tenni életünkben
a közömbös, értéktelen, fölösleges dolgok,
és az el nem múló, igazán értékesek között.
S a legértékesebb: az élet.
Vigyázzunk rá! Törődjünk vele!
Ne csak a magunkéval: a másik ember életével is!
És ne felejtsük: boldogok csak akkor lehetünk,
ha mások boldogulását szolgáljuk!
Erre figyelmeztet mindannyiunkat Karácsony.
Karácsonyt azért ünnepelünk, mert Krisztus megszületett.
Krisztus születését akkor ünnepeljük,
amikor a természetben
a sötétségen már kezd úrrá lenni a világosság, -
amikor a nappalok kezdenek hosszabbodni.
Karácsonyt úgy ünnepeljük meg igazán,
ha a mi életünk is hozzájárul ahhoz,
hogy körülöttünk kevesebb legyen az emberi sötétség,
és több az igazi fényesség!
Ha kereszténynek tartod magad,
élj úgy, hogy mások is annak tartsanak!