Istenszolgálat

Istentisztelet a Tihanyi Szent Ányos Monostorban

Egy ősi apophtegma azt mondja: a világ három oszlopon áll – az első a TÓRA tanulmányozásának – a tanulásnak az oszlopa, a második az avoda – az istentisztelet/imádság oszlopa, és a harmadik a gemilut haszidim – az irgalmasság cselekedeteinek oszlopa. Nem kell nagyon éles tekintet ahhoz, hogy Benedek atyánk Regulájában mind a három oszlopot felismerjük. Az első oszlophoz elegendő arra gondolnunk, mennyi időt biztosít a szerzetesnek az olvasásra, a zsoltárok memorizálására, a Szentírás tanulmányozására. A második oszlop annyira jellemzi a benedeki életformát, hogy sokan a benedeki szerzetességet a liturgia arisztokratikus/művészi gyakorlása kiváltságosának tekintik. A harmadik oszlop esetében pedig, elég figyelembe vennünk a Regula rendelkezéseit a betegekről, a vendégekről, az idősekről – gyermekekről, idegenekről. 

A három oszlop dinamikája a történelmi idő, a helyi körülmények, valamint a konkrét közösség Lélek ihlette felismeréseinek függvényében vált/válik valóságos életté. Ez a helyzet a Tihanyban, I. András király – 1055-ben – alapította Szent Ányos Monostorban is. A nagy múltra visszatekintő Apátság a közeli évtizedekben „kényszer-álomba” merült. A bencés szerzetesi élet helyreállítása a 90-s évektől fokozatosan történt meg. Ennek a folyamatnak – ez idő szerinti – végállomása: hogy 2012. július 1-től a tihanyi bencés közösség önálló monostorrá – konventualis perjelséggé – lett. Így a közösségnek saját felelőssége életstílusának megformálása. Ebben az egyik meghatározó tényező a közösség lelkipásztori szolgálata, amit a Veszprémi Főegyházmegyének nyújt. A Tihanyi Egyházközségen kívül a közösség Aszófő, Balatonudvari, Fövenyes, Örvényes, a balatonfüredi Kerek templom, Balatonszőlős egyházközségeit is lelkipásztori szolgálatban részesíti.   

Print Friendly

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.