Boldog IV. Károly király Tihanyban

Halbik Ciprián tihanyi apát levele a pannonhalmi főapáthoz
IV. Károly és Zita királyné tihanyi tartózkodásáról

Méltóságos Főapát Úr!

Miután engem a rendkívüli házi körülmények teljesen igénybe vettek, de minden irányban óvatosságot is parancsoltak, Asztrikot kértem meg, hogy a lehetségesekről Méltóságodat értesítse, mit Szántódról föltűnés nélkül teljesíthetett is.
Szégyen és kínos ügyekről különben is írni, azt hiszem, alig volt bárkinek is módjában a nagy titkolózás miatt.
Én a felségekkel csak érkezésükkor és távozásukkor találkoztam, amikor úgyszólván csak néma kézfogásból állt az érintkezésünk. De érkezésük után, amint megebédeltek, hívattak, igen kegyesen fogadtak, leültettek, s a diskurzust mindjárt Méltóságod győri üdvözlésével kezdte, úgy vettem észre, hogy jó néven vették. Majd a házi és rendi körülmények iránt érdeklődött; sajnálkozva említette, hogy kényszerű… csak sok kellemetlenség okozója nekünk. Mikor készséges szolgálatunkat ajánlottam föl a Felségeknek, csupán egy külön kis misét kértek. Mintegy 8-10 percig tartottak maguknál.
Naponkint áldoztak, okt. 31. távozásuk délutánján gyóntak, és estefelé az Itinerarium ájtatosságot végezték Otmárral, és vacsorájuk végeztével ismét a kápolnába vonultak, s innét indultak a már készenlétben levő automobilokhoz. A kápolnából való induláskor találkoztam velük, ismét egy néma, de meleg kéz-szorítással búcsúztak. Hat automobilban indultak a nagyszámú kísérettel, ezek közt gróf Apponyival és gróf Szécheny Dénes nagykövettel Aszófőig, hol 3 vonat várakozott rájuk. Apponyi és gróf Széchenyi grófok Füreden maradtak éji szállásra, a többiek Budapesten az éji setétben. E pillanatban (nov. 2. de. 9 óra) indult az utolsó autó a katonákkal, kiknek főrangú tisztje a kormány nevében 53 ezer koronát kézbesített Otmárnak a vendéglátásért, mi azonban talán fele részben fedezi a Rend költségeit.
Tihany, 1921. nov. 2.
Mély tisztelettel
Ciprián


Perényi Otmár beszámolója
IV. Károly és Zita királyné tihanyi tartózkodásáról

Bárdos Remig pannonhalmi főapátnak
Méltóságos Főapát Úr!

Október 31-én este vitték el csukott nagy autóban Károly királyt és nejét és így lezajlottak azok a napok, melyek Tihanyt a rend és hazánk történetében emlékezetesekké fogják tenni.
Méltóságodat bizonyára érdekelni fogják az itt lefolyt események, s azért referálok azokról Méltóságodnak, már amennyire saját tapasztalásom terjed, mert még velem sem közöltek abból, ami a kulisszák mögött történt, semmit, pedig mint házgondnok a vezetőséggel elég sűrűn érintkeztem.
Október 26-án délután 2-kor érkezett ide a királyi pár autón nagy kísérettel. A kapu előtt felállított őrség parádéval fogadta. Az apát úr és a Konvent a kapuszínben vártuk a Felségeket, kik leszállva az autóról, egyenesen felénk tartottak, s mindnyájunknak kezet nyújtva, a király mosolyogva így szólt: „Reménylem, nem fogunk nagyon terhükre lenni.”
És a Felségek után szuronyos őröktől kísérve beléptek leverten Andrássy Gyula (ő különösen rossz színben volt, Rakovszky, Gratz, báró Borovicini és neje és gróf Eszterházy Ferenc (tatai) és neje, utóbbiak azonban úgy látszik nem voltak foglyok s még nehányan, kiket nem ismertünk, úgyszintén a Királynak foglyul ejtett 7 testőre.
A királyi pár hamarosan ebédet kért – éhesek lehettek – a főapáti lakásba, ahol aztán állandóan tartózkodott.
Asztrikot, Bernátot kilakoltatták – átmentek Somogyba – perjel úr lakása úgyis üres volt, Boldizsár urat a könyvtárba helyezték és ugyanoda akarták az apát urat is tenni, de aztán mégis meghagyták nappali szobájában. Ignác úr semmiképpen nem akart kimenni szobájából, bármennyire sürgette a katonaság a szoba kiürítését. Egy főhadnaggyal tárgyaltunk ez ügyben Ignác úrral – Pityingék adtak volna neki egy szobát, ámde nem mentünk vele semmire, fájdalmas arccal öregségére hivatkozott és hogy beteg, aztán leült és se szó se beszéd, csizmát váltott előttünk. Engem is meghagytak a hálószobámban. A cselédséget mind kilakoltatták. A házból ki és be csak igazolvánnyal mehettünk. Ki volt adva a parancs, hogy ha közülünk valaki a Felségekkel találkoznék és megszólítanának, azonnal jelenteni kell ezt Siménfalvi ezredesnek.
Az élelmezés nagy gondot okozott, 50-60-an étkeztek naponkint. Őfelségeik persze lakosztályukban étkeztek – komornyikuk vitte fel nekik a reggelit, ebédet, ozsonnát és vacsorát. Külön főzettem nekik és a legjobb pannonhalmi borokból küldöttem fel hozzájuk. Több ízben leizentek, hogy meg vannak elégedve. Az Eszterházyak és Boroviciniek, kik itt tartózkodásuk alatt mindig a királyi pár közelében voltak, ugyanazon ételeket kapták. Az ebédlőben az egyik csoport 12 órakor, a másik az antant kiküldőkkel, Kánya felhatalmazott miniszterrel 1 órakor ebédelt, a vacsora 7 és 8 órakor volt. Gratz, ki a gazdaasszony szobájába volt internálva – előtte őrrel – természetesen külön étkezett, valamint a Hevesi-villába zárt foglyok is. Detektíveknek, sofőröknek és egyéb alkalmazottaknak a konyha melletti szobában tálaltunk.
Az élelmezési költségek bizonyos fokú megtérítését maguk a katonák felajánlották és pedig egy úri napi ellátásért 160 koronát, az alkalmazottakéért 60 koronát – de borért nem fizettek. Bort mégis – asztalit – kellett adnom, mert kérték és kényes dolog lett volna visszautasítani – de csak az úri asztalra adtam. Okt. 28-án, hogy a hercegprímás és Soós tábornagy itt voltak, pecsenye bort is adattam. Tömérdek tűzifa és villany fogyott el ez idő alatt, ezért is adtak valami kárpótlást.
Összesen 53 560 koronát fizettek, amely összeg azonban éppen nem fedezi a költségeket.
Őfelségeik minden nap reggel 8 órakor szentmisét hallgattak, mely előtt megáldoztak és pedig a főoltárnál, mely elé imazsámolyokat helyeztünk és székeket. Itt lételük első reggelén én miséztem a Felségeknek. Mise után megköszönték nekem. Mai nap Siménfalvi ezredes közölte velem, hogy Őfelségeik gyóntatót óhajtanak, de ez csak olyasvalaki lehet, ki mással nem érintkezik és kinek németül is kell tudnia. Különösen az utóbbi követelés miatt sem az apát úr, sem Ignác, sem Boldizsár nem vállalkozott – végre Ignác úrnak kellett a confessariusságot (= gyóntató) elfogadnia – de facto azonban nem gyakorolta. És minthogy úgy határoztak, hogy gyóntatójuk egyúttal misézőjük is legyen, Ignác úr misézett a Királyi párnak. Egy ízben, mikor én 1/2 8-kor miséztem, a királynét találtam az oltár előtt, megáldoztattam és jelen volt misémen communioig (= az áldozásig). Utána az Ignác miséjén is ott volt a Királlyal. Múlt vasárnap a litánia alatt észrevettem, hogy Felségeik az imateremben vannak, a ciboriummal (= áldoztató kehellyel) aztán először feléjük, utána a nép felé adtam az áldást. Székeket vitettem be nekik.
Mindenszentek vigíliáján este 1/2 7 órakor hozzám jön az ezredes és közli velem, hogy Felségeik engem kérnek, hogy gyóntassam meg őket. Meggyóntattam a szalonban először a Királyt, aztán a Királynét németül. Utána kezet nyújtottak, s azokat megcsókolva távoztam.

Vacsora alól felmentem a szobámba s ajtóm előtt találom a királyt, ki arra szólított fel, hogy adjam rájuk az úti áldást. Mindjárt jött Zita is, és az imateremben az oltárnál álltam, ők meg térdepelve vették az áldást, melyet a rituáléból mondtam úgy, hogy a király latinul respondeált (= a válaszokat mondta). Lementem vacsorámat folytatni. Utána az Apát úrral együtt felmentem. Mikor a szobám ajtaja elé értünk, látom, hogy Őfelségeik a praelaturából (= az apáti lakosztályból) jönnek kísérettel – az ezredes előttük és int nekünk, hogy csak menjünk tovább, de mi, az Apát úr meg én, megállottunk és Őfelségeik észrevevén bennünket, hozzánk jöttek és köszönetüket nyilvánítva kezet nyújtottak, én
kezet csókolván nekik, az apát úr kezet fogván.
Hogy távoztak, Apát úr kérdi tőlem: „Kik voltak ezek?”
Az autók eliramlottak, itt maradt a katonaság egy része a csendőrökkel. Apponyi és Széchényi Dénes, kik hétfőn ebéd után jöttek, ők és az állandóan itt volt Kánya meghatalmazott miniszterrel a délután folyamán tanácskoztak, a királyi pár távozása után itt maradtak és késő éjjel utaztak el. Gratz egyedül maradt itt őrizet alatt, míg végre november 2-án reggel őt is elvitték. Én nem beszélhettem vele, de az ebédlőssel, ki az ételt szokta hozzá vinni, azt izente, hogy nagyon hálás, hogy én úgy gondoskodom róla. Mindig jó pecsenye-borokat juttattam neki.
Még csak egyes érdekesebb dolgokat akarok felemlíteni. A katonai parancsnokság elkérte Apát úrtól a fürdőszoba kulcsát. E szobában a katonaság egy pár hónapja tömérdek hivatalos katonai iratot helyeztek el, úgy hogy a szobában alig fér el 3-4 ember szűkesen. Ezt a foglyok kihallgatására használták – alkalmasnak tartották e célra, mert ablaka el van födve iratokkal, melyek a plafonig vannak felrakva. Az itt levő antant tiszteknek és diplomatáknak fő céljuk volt Őfelségét rábírni, hogy a trónról mondjon le. Úgy tüntették fel a király előtt a helyzetet, hogy ő nem fogoly, hanem ezen intézkedések arra szolgálnak, hogy Ő Felségeik személyét megvédjék. E tettetés egy ízben annyira bántotta a királyt, hogy előttük lebontotta oldalszuronyát és kidobta a folyosóra e szavakkal:
„Beszéljenek őszintén, fogoly vagyok.”
A Király az apát úrtól egyszer kéretett térképet Közép-Európáról – az apát úr adott is neki.
A Királyné pedig kézi missalét (= misekönyvet) kért tőle és azt elkérvén magával vitte.
A Felségeik többször sétára mentek ki a Kolostor közelében és mindig jókedvűeknek mutatkoztak. A komornyikuk mondta, hogy a királyné néha fütyült is. De én alig hiszem, hogy jó kedvéből.
Ezeket óhajtottam Méltóságoddal közölni és úgy hiszem, Méltóságod szívesen veszi. Elég nehéz feladatom volt és iparkodtam annak úgy megfelelni, hogy szégyent ne valljunk. Nem is hallottunk egyetlen panaszhangot, sőt dicsérőleg nyilatkoztak mindenről.
Magamat Méltóságod jóindulatába ajánlva vagyok hódoló tisztelettel

Tihany, 1921. okt. nov. 2-án.

Perényi Otmár

NB. bocsánatot kérek az elhamarkodott írásomért, de a ház rendbe hozása kevés időt enged írásra

arc

Habsburg Otto

Print Friendly

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.