„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt 9,37)

 Máté evangélista nyomban fel is sorolja az apostolokat, a tizenkettőt, akiket Jézus küld az emberekhez.

Az apostolok egyszerre kiválasztottak és küldöttek. Munkások ők az Isten aratásában. Ott, ahol sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Az emberek között. Akik elcsigázottak és kimerültek. Akik olyanok, mint a juhok pásztor nélkül. Akiken Jézus végignézett és megesett rajtuk a szíve.

Visszatérő kijelentés az evangéliumokban: megesett a szíve rajtuk. Jézus nyomban segítőket állít melléjük vagy erősítő csodajelet mutat nekik, mint a követésében eltikkadt embertömegnek: néhány kenyérrel és hallal az egész sokaságot táplálja.

Nem tartja távol magát Jézus a tömegtől. Újra és újra ott látjuk őt az emberek között. A legegyszerűbbek, a legfáradékonyabbak, a leggyengébbek, a legbetegebbek, a legbűnösebbek között. Nem tudós társaságot akar Jézus, nem rendkívüli bölcselőket, hanem tiszta szívűeket, igazságra szomjazókat, békességet keresőket. Nem tartja távol magától a tömeget. Nem nézi le a botladozó embereket, nem kezeli le őket. Ott van közöttük, és hív mindenkit. Az Isten országáról beszél minden embernek. Nem a kiválasztottaknak: mindenkinek.

És mégis kiválaszt embereket. Az apostolokat: hatalmat ad nekik, hogy gyógyítsanak és hirdessék az Isten országát. Kiválasztja őket: nem azért, hogy kiválasztottak, hanem hogy küldöttek legyenek. Hogy az elveszettek közé menjenek. A gyengék közé. Azok közé az emberek közé, akiken Jézusnak megesett a szíve. Akik olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.

Nem rendkívüli embereket választ ki, hogy küldje őket. Simon Pétert választja ki, meg Andrást  és Zebedeus fiait: halászokat. Mátét, a vámost és a többieket: egyszerű embereket. Azokat, akik habozás nélkül készek voltak otthagyni a hálót, eddigi megélhetésüket,  és ráteszik életüket az Isten országának ügyére.

Mennyi magányos,  mennyi csüggedt ember, mennyi útkereső, botladozó, igazságot szomjazó, belső nyugalmat, békességet óhajtó ember él körülöttünk! Jézus ma is rájuk néz, körültekint rajtuk – és megesik rajtuk a szíve. És ma is azt mondja: sok az aratnivaló, kevés a munkás. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.

Készek vagyunk, hogy menjünk?

 

Print Friendly
Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.