A vendég Szent Benedek Regulájában

AgapeA vendégek befogadása

(53. fejezet)

“Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: “Idegen voltam, és befogadtatok engem” (Mt 25, 5). Mindenkinek adják meg a megfelelő tiszteletet, de elsősorban a hitben testvéreinknek és a zarándokoknak. Mihelyt tehát vendéget jelentenek, szolgálatkész szeretettel siessenek elébe az elöljáró és a testvérek. Először együtt imádkozzanak, és csak azután váltsanak békecsókot. Ezt a békecsókot tehát csak az előzetes imádság után adják, az ördög cselvetései miatt. Minden érkező vagy távozó vendéget teljes alázatossággal köszöntsenek: meghajtott fővel vagy egészen arcra borulva imádják benne Krisztust, akit csakugyan be is fogadtak.

Ha a fogadás megtörtént, vezessék a vendéget az imádságra, azután üljön le velük az elöljáró vagy akit ő kirendel. Olvassanak föl a vendég előtt a Szentírásból, hogy épüljön, aztán pedig teljes szeretetszolgálattal legyenek iránta. Az elöljáró a vendég kedvéért megszegheti böjtöt, hacsak nincs különben is böjti nap, amelyet nem szabad megszegni, de a testvérek folytassák szokott böjtjüket. Az apát adjon vizet a vendégek kezére, s minden vendég lábát az apát is, az egész közösség is mossa meg. Lábmosás után ezt a verset imádkozzák: “Befogadtuk, Istenünk, irgalmadat templomod belsejében” (Zsolt 47,10). Kiváló nagy gondot fordítsanak a szegények és zarándokok befogadására, mert bennük még inkább fogadjuk Krisztust; míg a gazdagokkal szemben érzett félelem maga is tisztelet vált ki.

Az apát és a vendégek számára legyen külön konyha, hogy a bizonytalan időben érkező vendégek, – hisz a monostorban az ilyenek sohasem hiányoznak -, ne zavarják a testvéreket. Erre a konyhára egész évre két testvért rendeljenek ki, akik jól el tudják látni ezt a munkát. Szükség esetén adjanak melléjük segítőket, hogy zúgolódás nélkül szolgáljanak. Viszont ha kevesebb az elfoglaltságuk, menjenek munkára oda, ahova rendelik őket. De ne csak őnáluk, hanem a monostor minden munkakörében ez legyen az elv: amikor szükséges, segítséget adjanak nekik, viszont ha nincs dolguk, engedelmesen tegyék meg, amit parancsolnak.

A vendégek lakását is olyan testvérre bízzák, kinek lelkét istenfélelem tölti el. Legyen ott kellő számban ágy készen.

Az Isten házát bölcsek bölcsen kormányozzák.

A vendégekhez pedig, aki arra parancsot nem kap, semmiképpen ne csatlakozzék, és velük beszédbe ne elegyedjék, hanem ha találkozik velük vagy meglátja őket, alázatosan köszönjön, amint mondottuk, és áldáskérés után menjen tovább azzal a megjegyzéssel, hogy nem szabad a vendéggel beszélgetnie.”

Print Friendly

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.